Itt egy ország, ahol lebontják csaknem az összes volt szovjet emlékművet
Lengyelországban csak azok maradhatnak, amelyek tudományos célból vagy műalkotásként készültek, illetve azok, amelyek a temetőkben vannak.
Lengyelországban csak azok maradhatnak, amelyek tudományos célból vagy műalkotásként készültek, illetve azok, amelyek a temetőkben vannak.
Tizenegy zsidó kényszermunkás szökött meg sikeresen a náciktól a második világháború végén ezen a litvániai alagúton.
Szinte teljesen kitörölték a történelmi emlékezetből az 1953-as németországi felkelést. A pontos részleteket csak most, hatvan évvel később kezdik feltárni. A berlini felkelésként ismertté vált, valójában országos méreteket öltött megmozdulás hatására alig egy nap alatt összeomlott a keletnémet kommunista rendszer, amelyet csak a Vörös Hadsereg beavatkozása mentett meg.
Szemtanúk beszámolóival tépázza meg Jochen Hellbeck német történész új könyve több, a sztrálingrádi ütközethez kötődő mítoszt.
A második magyar hadsereget elsöprő szovjet erőket egy olyan tábornok vezette, aki inkább volt politikus, mint katona. Filipp Golikov hosszú karrierje során leginkább azzal jutott előre, hogy mindig jól helyezkedett. Bár közvetlenül is felelősség terhelte a háború elején elszenvedett súlyos veszteségekért, túlélte nemcsak Sztálint, hanem még Hruscsovot is. Zsukov rossz szelleme négy Lenin-rendet és marsalli címet szerzett, bár nem a harctéren, hanem a Kreml irodáiban.
Az Osztrák-Magyar Monarchia katonatisztjeinek jelentős részéhez hasonlóan Horthy Miklós is felajánlhatta szolgálatait a Tanácsköztársaságnak, Kun Béla azonban nem tartott igényt rá – legalábbis a volt népbiztos így emlékezett vissza 1919-re, amikor tizenhárom évvel később Moszkvában írt erről. A kutatások jelenlegi állása szerint nem dönthető el, hihetünk-e Kun Bélának.